Habilitációs-rehabilitációs foglalkozás

“… időnként a szürkének látszó kavicsból is előtűnik a drágakő csillogása”

/Czeizel Endre/

A fejlesztő gyógyedagógusi munka olyan pedagógiai tevékenység, amely a tanuláshoz szükséges pszichés funkciók fejlesztését, ill. a sérült funkciók javítását, az esetleges hiányzó funkciók pótlását szolgálja. Megelőzi, vagy csökkenti azokat a tanulási nehézségeket, amelyek a lassúbb érés, vagy egyéb okok miatt keletkeznek a gyermeknél, megváltoztatja a kialakult negatív motivációkat, csökkenti a viselkedési zavarokat.

A fejlesztés feladata, hogy megkeressük, hol maradt el a gyermek, melyik képessége nem fejlődött kellő mértékben.

A foglalkozásokon alapvető tevékenységünk a játék, hiszen a gyermeknek ez az elsődleges tevékenysége, ezen keresztül ismeri meg a világot, fejlődik személyisége, képességei. Fejlesztendő terület lehet a mozgás, kommunkáció, megismerő (kognitív) területek.

A mozgásos feladatok segítik az érzékelés, észlelés fejlődését, a testvázlat, a térbeli tájékozódás, a laterialitás, a dominancia beérését. A feladatsorok javítják a gyermek koncentrációs képességeit, megalapozzák, segítik a figyelem jobb irányíthatóságát, a szerialitás, a ritmusérzék és a motoros kreativitás fejlődését. A mondókákkal, énekekkel kísért feladatvégzés során fejlődik kommunikációjuk és anyanyelvi készségeik.

A kognitív, vagy más szóval megismerő funkciók gyűjtőfogalom, melyhez a következő területek tartoznak:

• figyelem, megfigyelőképesség
• érzékelés-észlelés
• emlékezet
• gondolkodási funkciók.

Az egyéni fejlesztések a délelőtti órákban vannak, melyek 20-30 percesek a gyermek állapotától függően.